Címke: JSZCS Imaközösség tájékoztató

Jézusom, mindenem! 
6. sz. (Krisztus Király)  –  2021. november 21.

A közösség honlapja: www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
9226 Dunasziget Cikola u. 2.   –   Rögzítő: 30/510-05-04 
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István    –     Személyes honlapom: www.kovetlekuram.hu

ELMÉLKEDÉS: A Töviskoronás Király

Gondolatok Eperjes Károly: Magyar Passió c. filmjéről

„Az a Király, aki tövissel koronáztatta meg magát, 
barátait arany koronával fogja megkoronázni.” (P.L.)

Az ötvenes években minden emberi elképzelést meghaladó kegyetlenséggel támadott az ÁVH hazánk papjai és szerzetesei ellen. Eszköztáruk: megfélemlítés, megalázás, árulásra való rábeszélés, hamis bűntudat ébresztése, kegyetlen kínzások, tudatmódosítás, hamis vádak aláíratására, kivégzés. Eperjes Károly ezt elénk táró filmje három fix pontra épít: az áldozatokban maga Krisztus szenved, a hit sziklaszilárd erőt ad, a szeretet győz a gyűlölet ellenében. (Az Interneten található előzetes.)

Az áldozatokban maga Krisztus szenved

A III. Eucharisztikus imában van egy megdöbbentő kérés: „Krisztus, tégy minket Istennek szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget!” – A fohász hátterében az áll, hogy a bűnben sérült világban képtelenség áldozat vállalása nélkül szeretni. Jézus keresztútjával, kereszthalálával ezt élte elénk. Szent Pál írja: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24) A „kiegészítés” azt jelenti, hogy Krisztus végtelen szeretetével bevon minket a megváltás művébe. A pap legszebb megnevezése: „alter Christus” (Krisztus mása). A filmben Leopold atyából a Megváltó Jézus szeretete sugárzik. Az atya azokkal a szavakkal imádkozik hóhéraiért, amelyekkel Jézus is tette: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)

A hit sziklaszilárd erőt ad

A film úrnapi körmenettel kezdődik, és áldoztatással záródik. Az Eucharisztia „minden elképzelést meghaladó ajándék, az örök élet záloga”. Aki a szentségi Jézus közvetlen közelében él, ezt a kincset semmi másra nem cseréli el. Jó tudnunk, hogy Eperjes Károly, a film rendezője és főszereplője hosszú idő óta minden nap szentmisén vesz részt és áldozik. Így ő „nem szerepet játszik”, hanem a szentségi Jézus iránti szerelméről tesz tanúságot. A filmben komoly hangsúlyt kap a rózsafüzér imádság és a csodás érem. Ha gyermekkorunkban bármi bajunk volt, édesanyánkhoz szaladtunk. Leopold testvért ugyanilyen gyermeki bizalom köti Jézus anyjához. Megrendítő az apácák beszélgetése, akiket az ávósok deportálnak. Szóba kerülnek a legszörnyűbb lehetőségek is, de megfogalmazzák, hogy Jézus iránti elköteleződésüket semmi külső erőszak nem teheti tönkre. Öröm visszatekinteni, hogy feloszlatásuk után valóban így éltek és élnek.

A szeretet győz a gyűlölet ellenében

A film másik főszereplője az ávós „Keller főhadnagy”, akire rábízzák Leopold atya megtörését. Ugyanaz a gyűlölet él benne, amely az Andrássy út 60-ban is előírás volt: „A rabokat nemcsak őrizni, hanem gyűlölni is kell.” Kudarcai következtében ez a gyűlölet sátánivá fokozódik benne, félelmetes látni eltorzult arcát. Mígnem egyszer eljön a kegyelem pillanata: rádöbben gonoszságára. Leopold atya teljesen összetört arcát gyöngéden megsimogatja, majd véres kezébe rejti a maga arcát. Lehetetlen nem arra gondolni, hogy Krisztus vére elhozta számára a megváltást. Kilép az ÁVH-ból, és ezt követően ő is vállalja a vértanúságot. A film záró képe: a haldokló volt ávóst látomásban Leopold atya megáldoztatja.

Befejezés

A megelőző tájékoztatóban (5. szám, 2021. február 17.) már megfogalmaztam, hogy a gyűlölködés milyen nagy táborszervező erő. Ezt leírja Szent Ignác is a „Két zászlóról” szóló elmélkedésében. Mit tehetünk? – Saját gyöngeségünk láttán ne essünk kétségbe! Ha „Kapitányunkra”, Krisztus Királyra tekintünk, remény tölt el bennünket. Így többet, buzgóbban imádkozunk, és mindent megteszünk, hogy az 50-es évek szörnyűségei ne térjenek vissza Hazánk és Egyházunk megnyomorítására.

A FILM TÖRTÉNELMI HÁTTERE

A Rákosi Mátyás nevéhez fűződő 1949. augusztus 20-án érvénybe lépő alkotmányban ez olvasható: „A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.” 49.§ (2)

Egy éven belül, 1950. június 9-ről 10-re virradó éjszaka 894 szerzeteset deportáltak rendházaikból. A kommunista „vallásszabadság” azt jelentette, hogy 635 rendházat fölszerelésével együtt elkoboztak, 11.538 szerzetest tettek földönfutóvá. Az idézett alkotmány ezt nevezte „egyház és állam szétválasztásának”. – A 2022-es választásra az egyik oldal újra ezt a célt tűzte zászlajára. Minket a vértanúk vére kötelez. Örülnék, ha buzgólkodnátok azért, hogy a filmet minél többen megtekintsék.

(A tájékoztató folytatásához kattintson a 2. számra:)

Jézusom, mindenem!

4. (karácsonyi) szám  –  2020. december 13.

Minden információ, aktualitás: www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
9226 Dunasziget Cikola u. 2.  Rögzítő: 30/510-05-04   –   E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István    –     Személyes honlapom:
http://kovetlekuram.hu/

ELMÉLKEDÉS:  A szeretet sorsközösség vállalása

(Karácsony örömhíre)

Isten szeretetének bizonysága

Egy misszionárius működését istenbizonyításokkal kezdte, mire a bennszülöttek elmaradoztak az összejövetelekről. Végül egyikőjük megszólította: „Atya, te bolond vagy, mi mindannyian tudjuk, hogy van Isten. Bennünket az a kérdés gyötör: vajon, törődik Ő velünk, szegény ördögökkel?” – Mindannyiunk Isten-kapcsolata vakvágányra kerül, ha csak filozofálunk, és nem éljük át Isten végtelen, irgalmas szeretetét. Ha ezt átéljük, a tőle tanult szeretettel fordulunk a körülöttünk élők felé. Karácsonyt jogosan nevezhetjük az ünnepek királynőjének, mert az istenszeretet titkához vezet közel bennünket. Gyönyörűek Babits sorai:

„Mért fekszel jászolban, ég királya?  /  Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:  /  mégis itt rídogálsz, állatok közt.” (Karácsonyi ének)

Sorsközösséget vállalt velünk

Adventben a kétezer éves Messiás-várás fohászaival szólítgatjuk, hívogatjuk az Üdvözítőt. A legszebb közülünk: „Emmanuel”, azaz „Velünk az Isten”. A bűn – az Istentől való elszakadás átka –, ezáltal semmisült meg, helyreállt az Atya-gyermek kapcsolat, megszűnt árvaságunk.

De miért épp így, egy törékeny, kiszolgáltatott gyermek alakjában jött el hozzánk az Isten? – A válasz: hogy szerethető legyen. A valamire való ember szeretettel fordul egy újszülött felé. – Amikor Jézus küldetéséről szól, föltárja a Mennyei Atya reményét: „A fiamat meg fogják becsülni.” (Mk 12,6). Az Atya tehát mindent meg tett azért, hogy szívünk szeretetre gyulladjon fia iránt. De ez sajnos nem így történt. Jézus Betlehemben nem kapott szállást, és útja végén a kereszt várta.

Jézus életénél jobban szeret bennünket

Ezek után beszélhetünk megváltásról, hiszen az emberi bűn Isten-gyilkossággal tetőződött? – Szentül igaz, hogy a Jézus elleni gyűlölet szításával, az Isten Fiának kivégzésével a Sátán mindörökre elveszítette a játszmát. Ugyanis Megváltónk az életénél is jobban szeret bennünket, tehát a kereszthalál nem a gonoszság, hanem az önfeláldozó szeretet győzelmét jelenti. Rajtunk fordul, hogy ezen csoda mellett elmegyünk, vagy az említett szent igazság életünket formáló erővé válik. Jézus nem erővel, hanem alázattal jött közénk, nem gazdagságban, hanem szegénységben. Nem dicsőségben, hanem szolgáló szeretettel jött el.

Vessük össze a két lehetőséget! Az egyik: erő, gazdagság, dicsőség; a másik: alázat, szegénység, szolgáló szeretet. Nem kérdés, hogy melyik a szeretet útja. – Milyen jó lenne esténként átgondolni, hogy az elmúlt napom mások kihasználásában, megnyomorításában vagy mások szolgáló szeretetében telt-e.

Jézus oldalán a szenvedésben és a dicsőségben is

A kereszténység lényegét kevesen fogalmazták meg olyan hitellel, mint Dosztojevszkij. A hét éves száműzetésbe induló Raszkolnyikovot kedvese, Szonja elkíséri, sorsközösséget vállal vele. Az elítéltnek eszébe jut, hogy ő mennyit gyötörte az ártatlan lányt. Raszkolnyikov felidézi a lány halvány, szenvedő arcát, és párnája alól előveszi a Szonjától kapott Evangéliumot. Rádöbben, hogy a lány szeretetének forrása ez a könyv. – Az indulást megelőző éjszakán „Szonja annyira boldognak érezte magát, hogy szinte megijedt a boldogságtól. A következő hét év hét napnak tűnt előtte.” (Bűn és bűnhődés)

A kereszténység legdrágább kincse a Szenvedő Messiás. Kegyetlen igazság: a bűnben sérült világban csak szenvedés vállalásával lehet szeretni. – Akár a betlehemi jászol elé térdelünk le, akár egy feszület elé, Newman bíborossal együtt fohászkodhatunk: „Jézus, csodálom önfeláldozó szeretetedet. Adj erőt, hogy én is vállaljam ezt, és így örök dicsőségedben is átölelhesselek téged. Ámen.”

[Továbbolvasáshoz kattintson a 2. számra:]

Jézusom, mindenem!

3. szám  –  2020. július 13.

A közösség honlapja (információ, aktualitás): www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
Postacím: 9226 Dunasziget Cikola u. 2.  
Rögzítő: 30/510-05-04  
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István 
Személyes honlap: kovetlekuram.hu

ELMÉLKEDÉS: Megtapasztalás, a szív lángolása, önfeláldozás

Megtapasztalás

Amikor az utolsó vacsorán Jézus megmossa apostolai lábát, Péter tiltakozik: „Az enyémet ugyan nem mosod meg soha”. A válasz: „Ha nem moslak meg, semmi közünk sincs egymáshoz.” (Jn. 13,8) Megdöbbentő, hogy a három éves barátság semmivé foszlik, ha Péter nem engedi megmosni a lábát. – Mi van a kemény szavak hátterében? A kereszténység: meg kell tapasztalnunk az Isten Fiának minden elképzelést felülmúló alázatát, szeretetét. Akinek szívét ez áttüzesíti, és életében mindent ennek a tapasztalatnak rendel alá, az valóban krisztusi, azaz keresztény. Amennyiben Péter kitart tiltakozása mellett, igehirdetése semmit érő szófecsérlés lett volna. János apostol szívébe oly mélyen beleégett a Jézussal való találkozás, hogy közel hetven év távlatából is pontosan emlékezik rá: „Ez délután négy óra tájban történt. (Jn.1,39) –Természetesen az említett megtapasztaláshoz tartozik minden gyónásunk, áldozásunk is.

A szív lángolása

Az emmauszi tanítványok a Jézussal való találkozást így idézik föl: „Hogy lángolt a szívünk? (Lk 24,32) Ősellenségünk mindent elkövet, hogy a Megváltóval való találkozás örömét, tüzét kioltsa szívünkben. A legtragikusabb Júdás története, akiben kihűlt a szeretet és a három éves Jézus-közelség után elárulja Mesterét. –. Avilai Szent Teréz Önéletrajzában olvassuk, hogy „Szerelmét” tizenöt kolostorban eltöltött lanyha év után fogadta szívébe. A kereszténység tehát sokkal több, mint szabályok által rögzített életvitel. Nagyon igaz: „A betű öl, a Lélek pedig éltet.” (2Kor 3,6) – Ahogy ihlet nélkül nem születhet remekmű, csak úgy formálódhatunk – az angyalok ámulatát is kiváltó – remekművé, ha szívünket a Lélek tüze járja át. Így tetteinkben nem pusztán emberi, hanem krisztusi szeretet jelenik meg. Gyarló szavaink, semmiségnek tűnő cselekedeteink Isten megtapasztalásából erednek és erről tanúskodnak másoknak.

Önfeláldozás

A szív említett áttüzesedése fontos, de önmagában kevés. Másokhoz csak úgy juttathatjuk el Jézus szeretetét, ha vele együtt vállaljuk a keresztre feszíttetést. Mesterünk pontosan fogalmaz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és úgy kövessen.” (Lk 14,27) – Akiből az áldozatvállalás hiányzik, annak nem sok köze van Krisztushoz. Az Ő élete bizonyítja, hogy a bűnben sérült világban nem lehet szenvedés vállalása nélkül szeretni. Sokan világmegváltó tettekről ábrándoznak, de elképzeléseikhez való makacs ragaszkodásuk már régen eltérítette őket a krisztusi útról. – Szeretetünk nagyságát az áldozatvállalás méri, ezt Krisztus a kereszten száz százalékosan megvalósította. Beváltotta ígéretét: a keresztről mindenkit átölelek. Sok kudarc után beláthatjuk, hogy az egyre teljesebb önátadásra saját erőnkből képtelenek vagyunk. Egyedül Isten szabadíthat meg önösségünk, önzőségünk bilincseitől, és csak ezután élhetünk át minden elképzelést felülmúló szabadságot, boldogságot.

A halál beteljesedés

Mivel itt a földön csak töredékes a Jézussal összekötő szeretet, ennek továbbadása is csak töredékes lehet. Odaát már közvetlenül tapasztaljuk meg végtelen jóságát, irgalmát. Newman bíboros így fogalmaz: „Uram, a mennyben már tökéletessé válva, a Te gyönyörűségedre állok majd színed előtt az angyalok között.” – Halálunk az igazság pillanata lesz: fény derül arra, hogy Jézus iránti szeretetünk őszinte vagy csak színlelt volt. Nyilvánvalóvá lesz: engedtük-e, hogy Ő a bűnbánat szentségében újra meg újra tisztára mossa lelkünket, vagy elzárkóztunk ettől. Tisztán fogjuk látni, hogy a szentáldozásban hányszor fogadtuk valóban szívünkbe Jézust? Túlléptünk-e a langyos humanizmuson?
Csak azt adhatjuk tovább, amit megtapasztaltunk. Mondjuk el gyakran a következő fohászt: „Uram, tölts el egészen magaddal, hogy mindenki általam is megérezze a Te végtelen szereteted!”

SZEMELVÉNYEK  (3. szám, 1. szemelvény)

Drága, Szent Véredért hallgass meg minket! (Ez a fohász minden kérés után megismételhető.)

Legyünk mindig hálásak a hit ajándékáért! Növeld bennünk az irántad való bizalmat! Szívünkben égjen az Isten- és emberszeretet tüze! Naponta itass át bennünket megbocsátó szereteteddel! A legméltóságosabb Oltáriszentséget tiszteljük, szeressük és imádjuk! Forduljon feléd az emberiség értelme és szíve!

Szabadíts ki bennünket az evilági gondolkodás börtönéből! A Szentlélek világossága vezesse hozzád a téged keresőket! Vess véget a pokoli gyűlölködésnek és viszálynak! Add meg a bűnösöknek a megtérés kegyelmét! Mutasd meg szereteted azoknak, akik tagadnak vagy káromolnak téged! Szíved szeretetével vigasztald a szenvedőket!

Adj bátorságot és erőt az üldözések vállalásához! Mutasd meg a papi és a szerzetesi hivatás szépségét a fiataloknak! A Sátán dühödt támadásaitól védd meg papjaidat! Öleld szívedre az eltévelyedett és lanyha papokat! A ránk bízottak életét oltalmazd és áldd meg! Jótevőinket jutalmazd az örök boldogsággal! Add meg minden embernek a jó halál kegyelmét! Háromszor: Pusztítsd el az ördögi gonoszságot!

Könyörögjünk! Örök Atya, fölajánlom Neked Jézus drága szent Vérével együtt Szűz Máriának fájdalmas és szeplőtelen Szívét, hogy Szent Mihály arkangyal az ég összes angyalaival és szentjeivel egyesülten, a pokoli szellemek hadseregét elüldözze, műveit és terveit megsemmisítse hazánkban és az egész világon. Ámen.

AZ IMACSOPORTOK SZERVEZÉSE

1. Közösségünk

Természetesen az egyéni ima is végtelen értékű, de a közösen végzett ima valamit megsejtet az örök boldogságból, ami közös istendicséret lesz. A konkrét szervezés kötődhet plébániához vagy más vallási közösséghez, de akár egyéni buzgóság is inspirálhatja. Mint minden jó ügynél, itt is gáncsoskodik a Sátán. Le kell szögezni: az Egyház által jóváhagyott imaközösségről van szó. (Lásd az Imafüzet információit!) Ahol nincs vezető, ott anarchia van (görögül: „arché”= fej, „an”= fosztóképző) Vezetőinket jogosan nevezzük „apostoloknak”, mert az imaapostolság ég a szívükben. Az említett apostolsághoz egyetlen követelmény van: Jézus Szívének odaadó szeretete, szolgálata.

Közösségünk alulról szerveződik. Összefog 14 jó szándékú, imádkozó ember. Egy „tag”: vagy egy személy, vagy egy kisebb közösség (pl. család) is lehet. Egy valaki vállalja az „apostol” szerepet. Ő beosztja a kilencedeket (ld. lejjebb!). Begyűjti a tagok elérhetőségét (postai cím, telefon, e-mail, stb.), és azt elektronikusan eljuttatja a lelkész-igazgató címére: stslupus@gmail.com. A tájékoztató megküldése, összejöveteleink szervezése kizárólag így lehetséges. Ha az előbb leírtak megvalósultak, új családunk született, semmi egyéb jóváhagyási procedúra nem szükséges.

Amennyire a tagok állapotbeli kötelessége engedi – természetesen fakultatív módon –, egy-egy család szervezhet közös zsolozsmázást, szentségimádást, adventi, nagyböjti áhítatot, zarándoklatot és bármilyen léleképítő programot. De ne felejtsük: a legfontosabb a buzgó, szüntelen imádság. A földön ennél erősebb kötelék nincs, ez a családok egységének is a záloga.

2. Három pillér és a beosztás

Jézus biztosít arról, ha ketten vagy hárman összejövünk nevében, ott van közöttünk (Mt 18,20). Szent Pál buzdítása: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,16) Imaközösségünk erre a három pillérre épül: testvéri közösséget alkotunk, imánkat átjárja a megváltás öröme és szüntelen száll az ég felé. A folytonosság megszervezése imaközösségünk megalapítójától, Pierre Gendron atyától származik. Egy-egy család 14 főből áll (Apostol + 13 családtag). Minden tag az alábbi beosztás alapján évente három kilencedet vállal. A kilencedek kezdő napjai a következők:

Apostol    ápr. 7.,   aug. 7., dec. 7.             
1. cstag.  ápr. 16.,  aug. 16.,  dec. 16.       
2. cstag.   ápr. 25.,  aug. 25., dec. 25.
3. cstag.  jan. 3.,  máj. 4., szept. 3.           
4. cstag.  jan. 12.,  máj. 13.,  szept. 12.     
5. cstag.  jan. 21.,  máj. 22., szept. 21. 
6. cstag.  jan. 30.,   máj. 31., szept. 30.        
7. cstag.  febr. 8., jún. 9., okt. 9. 
8. cstag.  febr. 17.,  jún. 18., okt. 18.
9. cstag.  febr. 26., jún. 27, okt. 27.
10. cstag.  márc. 7., júl. 6.,  nov. 5.
11. cstag.  márc. 16., júl. 15., nov. 14.
12. cstag. márc. 25., júl. 24., nov. 23.
13. cstag.  ápr. 3., aug. 2., dec. 2.

2021. augusztus 15-én közösségünk ötvenedik születésnapját ünnepeljük. Még több, még buzgóbb imával készüljünk erre a szép ünnepre!

Szeretettel köszöntök mindenkit: Lupus atya

Jézusom, mindenem!

2. szám  –  2020. június 22.

A közösség honlapja (információ, aktualitás): www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
Postacím: 9226 Dunasziget Cikola u. 2.  
Rögzítő: 30/510-05-04  
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István 
Személyes honlap: kovetlekuram.hu

ELMÉLKEDÉS: A hamis és a hiteles szeretet

A szeretet nem érzelem

Legtöbbször a szeretet szóval élünk vissza. Tragikus, amikor a szeretetet érzelemmé degradáljuk. Érzelmeink ingatagok, gyorsan változhatnak, és egyszerre a legkülönbözőbbek kavalkádja van jelen bennünk. Már az ókori költő, Catullus († Kr. e. 54-ben) leírja gyötrődését: „Gyűlölöm és szeretem. / Mért tébolygok, kérdezed okkal. / Nem tudom én, de ez öl, / kínja keresztre kötöz.” (Odi et amo) Ezzel szemben a szeretet az egyetlen fix pont életünkben, a szeretet „örök”, „mindent eltűr, mindent elvisel”. (vö. Szent Pál: Szeretethimnusz) – Hogyan degradálódott érzelemmé a szeretet? Amíg az ókorban a „szív” a teljes embert jelentette, az újkorban sajnos már csak az érzelmek forrásaként emlegetik. A Bibliában kb. 800-szor szerepel a „szív” szó. Jó tudnunk, hogy mindannyiszor ókori értelemben. – A Jézus Szíve tiszteletben is a „szív” magát Jézust jelenti. Találóan írja Szentmártoni Mihály jezsuita atya: „A keresztény lelkiség természete szerint Krisztus-központú. A Krisztus-központúság pedig szükségképpen Szív-központúság.”

Nélkülözhetetlen a rendíthetetlen akarat

Aki kapcsolatait kiszolgáltatja érzelmeinek, csak idő kérdése, hogy elsodródjon, hűtlenné váljon, becsapja a másikat. Szent Ágoston mondatát definíciónak is tekinthetjük: „A szeretet, amely elmúlik, soha nem volt igazi.” Egyértelmű döntés nélkül nem beszélhetünk szeretetről. Amikor Józsué felszólítja a választott népet, hogy szakítson a bálványimádással (akár Egyiptomból átcsempészett bálványokról, akár frissen, az Ígéret Földjén szerzett bálványszobrokról van szó), leszögezi, hogy ha ezt nem is teszik meg, „Ő és háza-népe hűséges marad Jáhvéhoz.” (vö. Józsué 24,15) – A házasságkötéskor a teljes szívvel kimondott „Akarok házastársad lenni” – Isten kegyelmével támogatva – ötven, hatvan, hetven év viszontagságai fölött is képes diadalmaskodni. Soha nem fogom elfelejteni egy öt-hat éves leányka válaszát, amely háromkirályok napján egy tipegős misén hangzott el. A kérdés: „Mit kell tennünk, amikor eltűnik előlünk a csillag?” A válasz: „Hallgatni kell a szívünkre, és tovább kell menni.”

Minden vagy semmi

„Semmit nem adtál Krisztusnak, ha teljes szívedet nem adtad neki.” Ez a piarista rend alapítójától, Kalazanci Szent Józseftől származó mondat a Krisztus-szeretetről, de tágabb értelemben minden hiteles szeretetről szól. A szeretet tehát teljes valóm, teljes szívem odaajándékozását jelenti. – Megdöbbentő Jézus vallomása: A Jó Pásztor életét adja juhaiért, a béres elmenekül, amikor jön a farkas. (vö. Jn 10,1-12) – Isten iránti szeretetét a zsoltáros így fogalmazza meg: „Gyűlöletes számomra a megosztott szív, egyedül törvényedet szeretem.” (Zsolt. 119,113) Isten ugyanígy tekint a megosztott szívű emberre. A Szentírás Jáhve és a választott nép kapcsolatát a házassághoz hasonlítja, a bálványimádást pedig házasságtörésnek minősíti. Kemény igazságot mond ki a 95. zsoltár „Negyven évig undorodtam attól a nemzedéktől, és ezt mondtam: «Tévelygő szívű ez a nép,…nem mehet be nyugalmam helyére. »” (Zsolt 95,10-11)

Hamisság, hitelesség?

Egyetlen mondattal válaszolhatunk: Ha két ember úgy találkozik, hogy föltétlen bizalommal tenyerükre teszik a szívüket, elfogadják egymást, tudnak örülni egymásnak és hűségesek maradnak egymáshoz, akkor és csak akkor beszélhetünk hiteles szeretetről. Persze ez nagyon nehéz, mert nem könnyű őszintének lenni, nem könnyű kiszolgáltatni magam a másiknak. – Ha ezt nem vállalom, akkor csak használom, kihasználom a másikat. Így személyek között is érvényre juthat a fogyasztói elv: „Használd és dobd el!” De ha ennyire nem is süllyedek mélyre, a kapcsolat felszínes, nem sokat érő lesz. – Gyakrabban fohászkodjunk ahhoz az Istenhez, aki nagyobb a szívünknél: „Istenünk, kő-szívünk helyébe teremts élő, érző hús-szívet.” (vö. Ezekiel 11,19)

Jézusom, mindenem!

1. szám  –  2020. június 1.

A közösség honlapja (információ, aktualitás): www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
Postacím: 9226 Dunasziget Cikola u. 2.  
Rögzítő: 30/510-05-04  
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István 
Személyes honlap: kovetlekuram.hu

ELMÉLKEDÉS: A közösségi ima

Az ember közösségi lény

Az Istenhez való hasonlóságról szólva legtöbbször az értelmet és a szabad akaratot emlegetjük. Ez jogos, de van egy súlyos hiányosság: „Az Isten szeretetközösség (Szentháromság), és így oda kell sorolnunk az említettek mellé: Isten szándéka, hogy életünk közösségben bontakozzék ki, és kizárólag közösségek tagjaiként lehetünk boldogok akár itt a földön, akár az örökkévalóságban.” Amikor a piarista kispapok spirituálisa voltam, fölkerestem Halász Piusz ciszterci atyát, és megkérdeztem, mi egy kispap illetve pap legfontosabb tulajdonsága. Ő habozás nélkül válaszolta: „Az, hogy közösségi ember legyen.” – Közel négy évtized távlatából még tisztábban látom, hogy mennyire igaza volt. Sokszor könyörgőre fogom Isten felé: „Az öntörvényű emberektől ments meg, Uram, minket!”

Jézus tanítása

A Jézustól tanult imádságban nem így fordulunk Istenhez: „Én Atyám!”, hanem így: „Mi Atyánk!”. Ugyanúgy, ahogy Jézus tette, sorsközösséget vállalunk a bűnösökkel, a kitaszítottakkal, minden üldözöttel és szenvedővel. Micsoda kegyelem, hogy amikor ezeket a szavakat kiejtem: „Mi Atyánk!”, ebben a közösségben benne van maga Jézus is, az Istenszülő is, a szentek, a tisztító helyen várakozók is. Az Egyház liturgiájában a szentmise és a zsolozsma is közösségi karakterű. Amikor a kommunisták börtönében egy paptestvérem szentmisét mondott, ott voltak az égiek, és az előbb felsoroltak is. Amikor kedves tanítványom Chartreuse-ben a karthauzi kolostorban imádkozza a zsolozsmát, abból az imából (mint osztályfőnöke) én is részesedem. – Milyen békét sugároz az ő közösségük imája, hiszen jelmondatuk így szól: „Stat crux, dum volvitur orbis.” (Költői fordításban: Noha a föld forog, a kereszt akkor is biztos pontként áll.)

A közösségi ima hatalma (példák)

Refidimnél Mózes kitárt karjait Áron és Húr tartják, és ez az imádkozó közösség kiesdi az amelekiták elleni győzelmet. (Kiv 17,8-16) A hitéért tüzes kemencébe vetett három ifjú a lángok között dicsőíti és áldja az Urat. Ekkor leszáll az Úr angyala és „olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne”. (Dániel 3,23) Amikor Heródes király börtönbe zártatja Péter apostolt, az Egyház állhatatosan imádkozik érte, és az Úr elküldi angyalát, aki Pétert kiszabadítja a börtönből. (Ap Csel 17,1-19) Tegyünk ezekhez még egy eseményt a magyar történelemből. A pogány tatárok ellen harcoló magyarok hazánk Védasszonyához fohászkodnak, Ő pedig elküldi segítségükre hű lovagját, Szent László királyt. – A példákat vég nélkül sorolhatnánk tovább.

Befejezés (Lisieuxi-i Szent Teréz nyomán)

Tegyünk meg mindent, hogy az örökkévalóságban minél többen dicsőítsük Istent.