Jézusom, mindenem!
1. szám – 2020. június 1.
A közösség honlapja (információ, aktualitás): www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
Postacím: 9226 Dunasziget Cikola u. 2.
Rögzítő: 30/510-05-04
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István
Személyes honlap: kovetlekuram.hu
ELMÉLKEDÉS: A közösségi ima
Az ember közösségi lény
Az Istenhez való hasonlóságról szólva legtöbbször az értelmet és a szabad akaratot emlegetjük. Ez jogos, de van egy súlyos hiányosság: „Az Isten szeretetközösség (Szentháromság), és így oda kell sorolnunk az említettek mellé: Isten szándéka, hogy életünk közösségben bontakozzék ki, és kizárólag közösségek tagjaiként lehetünk boldogok akár itt a földön, akár az örökkévalóságban.” Amikor a piarista kispapok spirituálisa voltam, fölkerestem Halász Piusz ciszterci atyát, és megkérdeztem, mi egy kispap illetve pap legfontosabb tulajdonsága. Ő habozás nélkül válaszolta: „Az, hogy közösségi ember legyen.” – Közel négy évtized távlatából még tisztábban látom, hogy mennyire igaza volt. Sokszor könyörgőre fogom Isten felé: „Az öntörvényű emberektől ments meg, Uram, minket!”
Jézus tanítása
A Jézustól tanult imádságban nem így fordulunk Istenhez: „Én Atyám!”, hanem így: „Mi Atyánk!”. Ugyanúgy, ahogy Jézus tette, sorsközösséget vállalunk a bűnösökkel, a kitaszítottakkal, minden üldözöttel és szenvedővel. Micsoda kegyelem, hogy amikor ezeket a szavakat kiejtem: „Mi Atyánk!”, ebben a közösségben benne van maga Jézus is, az Istenszülő is, a szentek, a tisztító helyen várakozók is. Az Egyház liturgiájában a szentmise és a zsolozsma is közösségi karakterű. Amikor a kommunisták börtönében egy paptestvérem szentmisét mondott, ott voltak az égiek, és az előbb felsoroltak is. Amikor kedves tanítványom Chartreuse-ben a karthauzi kolostorban imádkozza a zsolozsmát, abból az imából (mint osztályfőnöke) én is részesedem. – Milyen békét sugároz az ő közösségük imája, hiszen jelmondatuk így szól: „Stat crux, dum volvitur orbis.” (Költői fordításban: Noha a föld forog, a kereszt akkor is biztos pontként áll.)
A közösségi ima hatalma (példák)
Refidimnél Mózes kitárt karjait Áron és Húr tartják, és ez az imádkozó közösség kiesdi az amelekiták elleni győzelmet. (Kiv 17,8-16) A hitéért tüzes kemencébe vetett három ifjú a lángok között dicsőíti és áldja az Urat. Ekkor leszáll az Úr angyala és „olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne”. (Dániel 3,23) Amikor Heródes király börtönbe zártatja Péter apostolt, az Egyház állhatatosan imádkozik érte, és az Úr elküldi angyalát, aki Pétert kiszabadítja a börtönből. (Ap Csel 17,1-19) Tegyünk ezekhez még egy eseményt a magyar történelemből. A pogány tatárok ellen harcoló magyarok hazánk Védasszonyához fohászkodnak, Ő pedig elküldi segítségükre hű lovagját, Szent László királyt. – A példákat vég nélkül sorolhatnánk tovább.
Befejezés (Lisieuxi-i Szent Teréz nyomán)
Tegyünk meg mindent, hogy az örökkévalóságban minél többen dicsőítsük Istent.