Jézusom, mindenem!
4. (karácsonyi) szám – 2020. december 13.
Minden információ, aktualitás: www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
9226 Dunasziget Cikola u. 2. Rögzítő: 30/510-05-04 – E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István – Személyes honlapom:
http://kovetlekuram.hu/
ELMÉLKEDÉS: A szeretet sorsközösség vállalása
(Karácsony örömhíre)
Isten szeretetének bizonysága
Egy misszionárius működését istenbizonyításokkal kezdte, mire a bennszülöttek elmaradoztak az összejövetelekről. Végül egyikőjük megszólította: „Atya, te bolond vagy, mi mindannyian tudjuk, hogy van Isten. Bennünket az a kérdés gyötör: vajon, törődik Ő velünk, szegény ördögökkel?” – Mindannyiunk Isten-kapcsolata vakvágányra kerül, ha csak filozofálunk, és nem éljük át Isten végtelen, irgalmas szeretetét. Ha ezt átéljük, a tőle tanult szeretettel fordulunk a körülöttünk élők felé. Karácsonyt jogosan nevezhetjük az ünnepek királynőjének, mert az istenszeretet titkához vezet közel bennünket. Gyönyörűek Babits sorai:
„Mért fekszel jászolban, ég királya? / Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: / mégis itt rídogálsz, állatok közt.” (Karácsonyi ének)
Sorsközösséget vállalt velünk
Adventben a kétezer éves Messiás-várás fohászaival szólítgatjuk, hívogatjuk az Üdvözítőt. A legszebb közülünk: „Emmanuel”, azaz „Velünk az Isten”. A bűn – az Istentől való elszakadás átka –, ezáltal semmisült meg, helyreállt az Atya-gyermek kapcsolat, megszűnt árvaságunk.
De miért épp így, egy törékeny, kiszolgáltatott gyermek alakjában jött el hozzánk az Isten? – A válasz: hogy szerethető legyen. A valamire való ember szeretettel fordul egy újszülött felé. – Amikor Jézus küldetéséről szól, föltárja a Mennyei Atya reményét: „A fiamat meg fogják becsülni.” (Mk 12,6). Az Atya tehát mindent meg tett azért, hogy szívünk szeretetre gyulladjon fia iránt. De ez sajnos nem így történt. Jézus Betlehemben nem kapott szállást, és útja végén a kereszt várta.
Jézus életénél jobban szeret bennünket
Ezek után beszélhetünk megváltásról, hiszen az emberi bűn Isten-gyilkossággal tetőződött? – Szentül igaz, hogy a Jézus elleni gyűlölet szításával, az Isten Fiának kivégzésével a Sátán mindörökre elveszítette a játszmát. Ugyanis Megváltónk az életénél is jobban szeret bennünket, tehát a kereszthalál nem a gonoszság, hanem az önfeláldozó szeretet győzelmét jelenti. Rajtunk fordul, hogy ezen csoda mellett elmegyünk, vagy az említett szent igazság életünket formáló erővé válik. Jézus nem erővel, hanem alázattal jött közénk, nem gazdagságban, hanem szegénységben. Nem dicsőségben, hanem szolgáló szeretettel jött el.
Vessük össze a két lehetőséget! Az egyik: erő, gazdagság, dicsőség; a másik: alázat, szegénység, szolgáló szeretet. Nem kérdés, hogy melyik a szeretet útja. – Milyen jó lenne esténként átgondolni, hogy az elmúlt napom mások kihasználásában, megnyomorításában vagy mások szolgáló szeretetében telt-e.
Jézus oldalán a szenvedésben és a dicsőségben is
A kereszténység lényegét kevesen fogalmazták meg olyan hitellel, mint Dosztojevszkij. A hét éves száműzetésbe induló Raszkolnyikovot kedvese, Szonja elkíséri, sorsközösséget vállal vele. Az elítéltnek eszébe jut, hogy ő mennyit gyötörte az ártatlan lányt. Raszkolnyikov felidézi a lány halvány, szenvedő arcát, és párnája alól előveszi a Szonjától kapott Evangéliumot. Rádöbben, hogy a lány szeretetének forrása ez a könyv. – Az indulást megelőző éjszakán „Szonja annyira boldognak érezte magát, hogy szinte megijedt a boldogságtól. A következő hét év hét napnak tűnt előtte.” (Bűn és bűnhődés)
A kereszténység legdrágább kincse a Szenvedő Messiás. Kegyetlen igazság: a bűnben sérült világban csak szenvedés vállalásával lehet szeretni. – Akár a betlehemi jászol elé térdelünk le, akár egy feszület elé, Newman bíborossal együtt fohászkodhatunk: „Jézus, csodálom önfeláldozó szeretetedet. Adj erőt, hogy én is vállaljam ezt, és így örök dicsőségedben is átölelhesselek téged. Ámen.”
[Továbbolvasáshoz kattintson a 2. számra:]