Jézusom, mindenem!
6. sz. (Krisztus Király) – 2021. november 21.
A közösség honlapja: www.jezusszivecsalad.hu
Szerkesztő: Farkas István piarista (Lupus atya) lelkész-igazgató
9226 Dunasziget Cikola u. 2. – Rögzítő: 30/510-05-04
E-mail: stslupus@gmail.com
Facebook: Lupus Farkas István – Személyes honlapom: www.kovetlekuram.hu
ELMÉLKEDÉS: A Töviskoronás Király
Gondolatok Eperjes Károly: Magyar Passió c. filmjéről
„Az a Király, aki tövissel koronáztatta meg magát,
barátait arany koronával fogja megkoronázni.” (P.L.)
Az ötvenes években minden emberi elképzelést meghaladó kegyetlenséggel támadott az ÁVH hazánk papjai és szerzetesei ellen. Eszköztáruk: megfélemlítés, megalázás, árulásra való rábeszélés, hamis bűntudat ébresztése, kegyetlen kínzások, tudatmódosítás, hamis vádak aláíratására, kivégzés. Eperjes Károly ezt elénk táró filmje három fix pontra épít: az áldozatokban maga Krisztus szenved, a hit sziklaszilárd erőt ad, a szeretet győz a gyűlölet ellenében. (Az Interneten található előzetes.)
Az áldozatokban maga Krisztus szenved
A III. Eucharisztikus imában van egy megdöbbentő kérés: „Krisztus, tégy minket Istennek szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget!” – A fohász hátterében az áll, hogy a bűnben sérült világban képtelenség áldozat vállalása nélkül szeretni. Jézus keresztútjával, kereszthalálával ezt élte elénk. Szent Pál írja: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1,24) A „kiegészítés” azt jelenti, hogy Krisztus végtelen szeretetével bevon minket a megváltás művébe. A pap legszebb megnevezése: „alter Christus” (Krisztus mása). A filmben Leopold atyából a Megváltó Jézus szeretete sugárzik. Az atya azokkal a szavakkal imádkozik hóhéraiért, amelyekkel Jézus is tette: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)
A hit sziklaszilárd erőt ad
A film úrnapi körmenettel kezdődik, és áldoztatással záródik. Az Eucharisztia „minden elképzelést meghaladó ajándék, az örök élet záloga”. Aki a szentségi Jézus közvetlen közelében él, ezt a kincset semmi másra nem cseréli el. Jó tudnunk, hogy Eperjes Károly, a film rendezője és főszereplője hosszú idő óta minden nap szentmisén vesz részt és áldozik. Így ő „nem szerepet játszik”, hanem a szentségi Jézus iránti szerelméről tesz tanúságot. A filmben komoly hangsúlyt kap a rózsafüzér imádság és a csodás érem. Ha gyermekkorunkban bármi bajunk volt, édesanyánkhoz szaladtunk. Leopold testvért ugyanilyen gyermeki bizalom köti Jézus anyjához. Megrendítő az apácák beszélgetése, akiket az ávósok deportálnak. Szóba kerülnek a legszörnyűbb lehetőségek is, de megfogalmazzák, hogy Jézus iránti elköteleződésüket semmi külső erőszak nem teheti tönkre. Öröm visszatekinteni, hogy feloszlatásuk után valóban így éltek és élnek.
A szeretet győz a gyűlölet ellenében
A film másik főszereplője az ávós „Keller főhadnagy”, akire rábízzák Leopold atya megtörését. Ugyanaz a gyűlölet él benne, amely az Andrássy út 60-ban is előírás volt: „A rabokat nemcsak őrizni, hanem gyűlölni is kell.” Kudarcai következtében ez a gyűlölet sátánivá fokozódik benne, félelmetes látni eltorzult arcát. Mígnem egyszer eljön a kegyelem pillanata: rádöbben gonoszságára. Leopold atya teljesen összetört arcát gyöngéden megsimogatja, majd véres kezébe rejti a maga arcát. Lehetetlen nem arra gondolni, hogy Krisztus vére elhozta számára a megváltást. Kilép az ÁVH-ból, és ezt követően ő is vállalja a vértanúságot. A film záró képe: a haldokló volt ávóst látomásban Leopold atya megáldoztatja.
Befejezés
A megelőző tájékoztatóban (5. szám, 2021. február 17.) már megfogalmaztam, hogy a gyűlölködés milyen nagy táborszervező erő. Ezt leírja Szent Ignác is a „Két zászlóról” szóló elmélkedésében. Mit tehetünk? – Saját gyöngeségünk láttán ne essünk kétségbe! Ha „Kapitányunkra”, Krisztus Királyra tekintünk, remény tölt el bennünket. Így többet, buzgóbban imádkozunk, és mindent megteszünk, hogy az 50-es évek szörnyűségei ne térjenek vissza Hazánk és Egyházunk megnyomorítására.
A FILM TÖRTÉNELMI HÁTTERE
A Rákosi Mátyás nevéhez fűződő 1949. augusztus 20-án érvénybe lépő alkotmányban ez olvasható: „A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.” 49.§ (2)
Egy éven belül, 1950. június 9-ről 10-re virradó éjszaka 894 szerzeteset deportáltak rendházaikból. A kommunista „vallásszabadság” azt jelentette, hogy 635 rendházat fölszerelésével együtt elkoboztak, 11.538 szerzetest tettek földönfutóvá. Az idézett alkotmány ezt nevezte „egyház és állam szétválasztásának”. – A 2022-es választásra az egyik oldal újra ezt a célt tűzte zászlajára. Minket a vértanúk vére kötelez. Örülnék, ha buzgólkodnátok azért, hogy a filmet minél többen megtekintsék.
(A tájékoztató folytatásához kattintson a 2. számra:)