2.3 A piarista nevelésről bővebben
A piarista nevelés rejtélyei
Az öregedő ember összegez, és ez nagyon jó. Az újraindulási évforduló kapcsán áttekintettem diákéveimet és azt az 53 évet, melyet – Isten kegyelméből – piarista szerzetesként élhettem meg. Természetesen a teljesség igénye nélkül szemezgetek Kalazancius atyánk gazdag örökségéből, amely emberré formált, és meghatározta tanári pályámat is.
a/ „De apa, én szeretek a Piárba járni.”
Több fegyelmi tárgyaláson megismétlődött, hogy amikor igazgatóként az iskolaváltoztatást javasoltam, a delikvens – nem egyszer könnyeivel küszködve – az előbb idézett szavakkal fordult édesapjához. Hogyan lehetséges, hogy az illető minden viszontagság ellenére ragaszkodik iskolánkhoz? Itt valami rejtély lappang. Valószínű, hogy diákunk a „ridegmarhatartás” mögött megérezte, hogy szeretjük őt. Rájött, hogy a szeretet nem kényeztetés, hanem törődés – ha kell szigor –, mert csak így válhat értékes, boldog emberré.
b/ „A tudomány ékesít, az erény koronát ad.”
Rendalapítónk idézett mondata egyértelművé teszi, hogy minden mást megelőz a lelkiismeretesség és a becsület. Ellenkező esetben – különösen, ha a becsületesség és a megszerzett tudás közötti olló szélesre nyílik –, az illető gátlástalanná, szélsőséges esetben becstelenné, sokakat megnyomorítóvá is válhat. Elég fölidéznünk azokat az ügyvédeket, akik – természetesen jó pénzért – a bűnözőknek több jogot verekednek ki, mint amennyit az áldozatok élveznek.
Kalazancius köztünk jár-kel
a/ „Szíves-örömest és minden fenntartás nélkül” Valahányszor a piarista nevelésről gondolkodom, mindig ugyanoda jutok. Ez a pont pedig nem más, mint Kalazanci Szent József karizmája. Gyönyörűek alapokmányunk kezdő sorai: „Ha a gyerekeket kiskoruktól fogva szorgalmasan nevelik vallásos életre és műveltségre, kétségkívül remélhető, hogy egész életük alakulása boldog lesz.” Erre, mi szerzetesek örök fogadalommal köteleztük el magunkat, és gyakran kérjük a kegyelmet, hogy küldetésünket „szíves-örömest és minden fenntartás nélkül” teljesítsük. Természetesen ebből a karizmából minden pedagógusunk részesedik, akár szerzetes, akár világi.
b/ „Az élő Isten Lelkével az élő szív lapjaira írtak.”
Hálával emlékezem meg három kecskeméti tanáromról
Fazekas József A háborús romok eltakarítása után rendházunk kvadrumába egy Édent idéző botanikus kertet telepített. Biológia óráin csillogó szemei megsejtették velünk az élet végtelen értékét.
Jochs József A csillagász szakkörön egyikőnk a távcső elejére akasztotta a svájcisapkáját. Amikor „Pipi Bácsi” levette szemét az okulárról, szembesült azzal, hogy mért nem találta meg a Hold krátereit. Ennyit mondott: „Pimasz kölyke!” – és folytatta a szakkört.
Veszprémi Tibor Halála előtt hivatott, és elköszönt tőlem. Nekem ajándékozta papi stóláját, majd ezt kérte: „Az altemplomban úgy temessetek, hogy az udvarról a diákok zsivaját halljam.”