1.3 Harmóniában a haza és az Isten országa
„Magyarok tündöklő csillaga”
a/ Első királyunk ünnepén így adunk hálát érte az Istennek: „Istenünk, Te Szent István királyt adtad vezetőnknek, hogy örök hazát és otthont leljünk, és minden vihart rendületlenül álljunk.” Elmúlt ezer évünket legtalálóbban ez a mondat írja le: Rendületlenül álltunk minden vihart. 1030-ban II. Konrád német-római császár támadása, aztán tatárok, törökök, Habsburgok, Trianon, a szovjet megszállás, a napjainkban tapasztalható vádaskodás, rágalmazás. – Mi lenne velünk, ha Védasszonyunk és a magyar szentek nem pártfogolnának minket?
b/ Elképesztő hamisítás, amit a Rákosi- és Kádár-korszak tankönyveiben olvashatunk: „I. István politikai számításból felvette a kereszténységet.” Milyen szent az, aki politikai céljai eléréséhez eszközként használja a hitet, az Istent? Ilyen szent nincs. Fontos, hogy Szent István példaértékű férj és édesapa, bölcs államalapító, Európai léptékű politikus, de mindezeknél fontosabb, hogy szent. Ez pedig azt jelenti, hogy általa ezer év óta Isten szeretete sugárzik ránk. Ő tisztán látta, hogy a pogányság nemcsak Isten-ellenes, hanem értékpusztító és emberellenes is. Ez az igazság napjainkban fontosabb, mint valaha.
Szent István: Intelmek
A tökéletesség definíciója: „Minden a maga helyén van, minden harmonikus.” Ilyen tökéletes mű az Intelmek. Szent Istvánnak nemcsak földi hazánkat köszönhetjük, hanem az örök haza felé is mutatja az utat.
a/ Az ember egyaránt gyermeke az égnek és a földnek. Égi nézőpontból – ahogy ezt már fejtegettem – örök távlata van a földieknek is. Földi nézőpontból pedig a vallás „a téves tudat képzetének” állítható be, sőt Freud elmegy eddig az állításig „Aki felteszi a lét értelmére való kérdést, az beteg.” Szent István bizonyságtétele: „Első helyre a hitet tesszük.”. Gyönyörű a folytatás: „Aki az egyház méltóságát csorbítja, az Krisztus testét csonkítja.” Azt is kifejti, hogy akit az egyház imádsága kísér, az bátran foghat mindenhez.
b/ Szent István király a legalapvetőbb értékeknek a békességet, az alázatot és a szelídséget tartja. Erre ő példát is adott, amikor merénylőjének megbocsátott. Az igazi nagyságról ezt írja: „Semmi sem emel föl, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Amikor ezt olvassuk: „Az engedetlenség valójában pestis.”, fölragyog előttünk a mindhalálig engedelmes Jézus alakja. Az Intelmekben többször is megjelenik az az igazság, hogy az igazi szeretet kizárja a személyválogatást.